TTK-s Nyúz XXIX/11, 2004. december 1.

Toll túl a Földgolyón

Állítólag az űrverseny korszakának kezdetén, miután a NASA felismerte, hogy a golyóstollak nem fognak működni súlytalanságban, az amerikaiak kifejlesztettek egy olyan tollat, ami működik súlytalanságban, fejjel lefelé, víz alatt, nedves vagy zsíros felületen, és akár 200°C hőmérsékleten is. Mindez több mint egy évtizedig tartott, és többmillió dollárba került. Az oroszok inkább ceruzát használtak.

A fenti történet valójában egy tipikus "városi legenda", ami azért mégis a valóság elemeibol táplálkozik. Az "űrtollat" tényleg kifejlesztették az amerikaiak, ami valóban többmillió dollárba került, de nem a NASA rendelte meg. Paul C. Fisher feltaláló saját költségén tökéletesítette a golyóstoll konstrukcióját. Míg a "hagyományos" golyóstoll esetében a gravitáció segít a tintának a golyóra, és onnan a papírra kerülni, addig Fisher tollában egy zárt, túlnyomásos betét van, ami nem tud kiszáradni, és fejjel lefele is működik. A találmány épp a megfelelő időben készült el: az asztronauták akkoriban grafitceruzát használtak, de ezek néha eltörtek, nem kívánatos darabokkal gyarapítva az űrhajó légterét. A grafit(por) ráadásul gyúlékony, meg elektromos vezető is. Fisher első megrendelője tehát a NASA lett, 1968-ban. (Érdekesség: Annak idején Bíró László találmánya, a negyvenes-ötvenes években népszerűvé váló golyóstoll első vásárlói közé tartozott a brit légierő, a Royal Air Force. A hagyományos töltőtollak ugyanis a repülőkön előszeretettel folytak ki, megnehezítve a navigátorok munkáját.) Fisher termékét, a "Fisher Space Pent" azóta is számos űrutazás során használták (nem csak az amerikaiak), de nem csak űrhajósoknak árulják: interneten bárki rendelhet egyet húsz dollárért, és ezért az árért nem csak egy technikatörténeti csodát, egy műszaki remekművet kap, hanem egy gyönyörű, rozsdamentes, mindenütt működő, és 100 év várható élettartamú tollat.

Mindezek után meglepődve olvastam Pedro Duque, az Európa Űrügynökség nemzetközi űrállomásra látogató asztronautájnak naplóját:

2003 október 23.

"Ezt a bejegyzést a Szojuz fedélzetén, egy olcsó golyóstollal írom. Hogy ez miért fontos? Történetesen tizenhét éve dolgozom űrprogramokban, ebből tizenegy évet űrhajósként, és mindig azt hittem, mivel ezt tanították, hogy a rendes golyóstollak nem működnek az űrben.

"A tinta nem folyik lefelé" - mondták. "Próbálj csak meg egy golyóstollal fejjel lefelé írni és meglátod, hogy igazam van" - mondták.

Első űrutamon magammal vittem egy ilyen nagyon drága golyóstollat, túlnyomásos tintabetéttel, amit a többi asztronauta is használ a Space Shuttle-n. A minap azonban láttam, ahogy a Szojuz oktatóm előkészíti a jegyzeteket a repülésre, és egy madzaggal hozzáerősít egy golyóstollat, hogy legyen mivel írnunk odafent. Látva meglepődésemet, elmondta, hogy az oroszok mindig is golyóstollat használtak az űrben.

Úgyhogy magamhoz vettem az egyik golyóstollunkat - az Európai Űrügynökség tulajdona (hátha mégiscsak speciálisak az orosz tollak) -, és íme itt vagyok, és nem romlik el, és nem folyik ki, vagy ilyesmi.

Néha a túlzott elővigyázatosság miatt az emberek nem próbálnak ki dolgokat, aztán feleslegesen bonyolult eszközöket készítenek."

Hűha, mondtam, és én is kipróbáltam néhány golyóstollat. Fejjel lefelé valóban hamar írásképtelenné váltak, de függőleges felületen, vízszintesen tartott tollal - nagyjából szimulálva számukra a gravitáció hiányát - bármennyit tudtam írni velük. Lehet, hogy a felületi feszültségnek is szerepe van a normális működésben. Az "elromlás" nem megy magától: a betétben lévő tintaszálnak egy pici energiára van szüksége ahhoz, megszakadjon, hogy elszakadjon a golyó belső felületétől, amit fejjel lefelé tartás esetén a Föld vonzása biztosít. Aztán lehet, hogy a kedves olvasó más eredményre jut, nem számoltam utána a dolognak.

Hát ennyit mára a tollakról, hozzátéve, hogy a sajátjaimat vákuumban és száz fokon nem próbáltam - pedig Ikarosztól tudjuk, az sem árt! -, úgyhogy valószínűleg mindkét típus mellett szólnak érvek, ki-ki válassza ki az alkalomhoz illőt.

Koronczay Dávid
fu@hali.elte.hu