TTK-s Nyúz XXIX/3, 2004. szeptember 29.

Elnyújtott pillanat

"Gyerekkoromban az emberek arról szoktak beszélni, milyen lesz a világ 2000-ben. A következő harminc évben továbbra is azt emlegették, mi lesz 2000-ben, ma meg senki sem foglalkozik jövőbeli dátumokkal. A jövő évente egy évvel rövidebb lett egész életem folyamán. Azt hiszem, ideje egy olyan hosszútávú projektet indítani, ami rávesz minket, hogy az egyre rövidülő jövőn túli távlatokban is gondolkodjunk. Egy hatalmas, mechanikus órát képzelek el, amit az évszakok váltakozása működtet. Évente egyszer kettyen, évszázadonként egyszer kongat, és évezredenként egyszer jön ki a kakukk." - Danny Hillis, Long Now Foundation

A Long Now alapítvány 1996-ban jött létre. Célja a hosszútávú gondolkodás elterjesztése, tudatosítása - hogy ne feledkezzünk el a sokezer évvel utánunk jövő generációkról. Első lépésként ezt az üzenetet közvetítené a "Hosszú Most" alkotói által tervezett, egyszeri felhúzás után tízezer éven keresztül minimális emberi beavatkozással működni képes óramű. A technikai kihívás persze nem kicsi - az idő vasfogán kívül éppen az emberektől, vandáloktól, rablóktól kell félteni egy ilyen szerkezetet. Márpedig az ember pusztító erejét eddig kevés dolog vészelte át évezredeken keresztül (azért akad, ilyen például a stonehenge-i kőkör). Bár az óramű tervei még nem véglegesek, a londoni Science Museumban meg lehet tekinteni egy kicsinyített prototípust.

Ez az óra azonban csak egy a Long Now programjai közül. Legalább ilyen fontos, hogy amit lehetséges, azt megmentsük a jelenből a jövő számára. Ezért érdemes lenne létrehozni egy hatalmas könyvtárat, ahol az enyészet veszélyének legjobban kitett dolgokat gyűjtenék össze. Talán meglepő, de a veszélyeztetett értékek közé tartozik például minden olyan adat, ami az utóbbi ötven évben kizárólag digitális adathordozón került tárolásra. Egyrészt a gyorsan változó hardverek és szoftverek inkompatibilitása miatt mondjuk egy néhány évtizedes floppival nem sokat tudunk kezdeni, legfeljebb az ujjunkon pörgethetjük. Másrészt a mágnesszalagok, -lemezek és CD-ROMok nem alkalmasak hosszútávú és megbízható adattárolásra, ezt nem kizárt, hogy olykor a kedves olvasó is keserűen tapasztalta már. Tízezer év múlva a sumer agyagtáblákat valószínűleg sokkal több eséllyel fogják tudni elolvasni, mint egy DVD-t amit most vettem a boltban.

Hasonlóan fontos lenne a gyors ütemben kihaló fajokat dokumentálni, mielőtt teljesen elvesznek számunkra. Az All Species Foundation nem áll meg ennyinél: kitűzött céljuk nem kevesebb, mint hogy 25 év alatt feltérképezzék és leírják a Föld összes faját. Ezek száma becslések szerint 10-100 millió között van, és nagy részük a mai napig felfedezetlen. A gyors DNS-szekvenálás technikai lehetősége pedig még értékesebbé teheti az amúgy csak hagyományos fajleírást tartalmazó adatbázist.

Szintén eltűnőfélben van a Földön jelenleg beszélt 7000 nyelv jelentős része. A Rosetta projekt ezek megmentését tűzte ki célul. A névadó a Napóleon csapatai által Egyiptomban felfedezett Rosetta-kő, amelyen ugyanaz a szöveg egyiptomi és görög nyelven is olvasható volt, és amelynek segítségével fáradságos munkával sikerült megfejteni a hieroglifák jelentését. A modern verzió egy tenyérnyi méretű nikkel korong, amelyre egy különleges technológiával, mikrovéséssel kb. 30 000 oldalnyi írott szöveg kerül. A szöveget mikroszkóppal lehet elolvasni, amit a korong kerületén nyolc világnyelven, egyre kisebbedő betűkkel írt szöveg tesz nyilvánvalóvá, valamint a gyenge nagyítóként is funkcionáló üvegtok, amellyel egy kicsit tovább követhetjük az elvékonyodó feliratot. A harmincezer oldal pedig ezer ma beszélt nyelvről tartalmaz részletes információkat: a nyelv részletes leírását, földrajzi eloszlását, fonológiáját, írásrendszerét, számrendszerét, nyelvtanát, egy rövid szótárat, valamilyen eredeti nyelvű szöveget, és végül azt a szöveget, amit a Földön a legtöbb nyelvre és a legalaposabban fordítottak le: a Biblia teremtéstörténetét. A fennmaradás biztosítása érdekében a korongból minél többet szeretnének készíteni, és eljuttatni különböző könyvtáraknak, intézeteknek, magánszemélyeknek. Ebben egy másik előfutárára, a Hyakumanto Daranira hasonlít. Ez egy buddhista imádság, amiből Shotoku japán császárnő utasítására kr. u. 770-ben egymillió példányt nyomtattak, elhelyezték egy-egy kicsi faragott pagodában, és szétküldték különböző kolostorokba. Ezek a példányok a legrégebbi fennmaradt nyomtatott szövegek. A modern verzió halhatatlansága viszont bizonyos értelemben már most biztosítva van: 2004 februárjában elindult az Európai Űrügynökség szintén Rosetta nevű űrszondája a Csurjumov-Geraszimenko üstökös felé, fedélzetén pedig elhelyeztek egy Rosetta-korongot a Jövő számára.

Hogy ki fogja azt elolvasni, és mikor? Ki tudhatná? De amíg nem bizonyítottuk be magunknak, hogy valóban képesek vagyunk hosszútávon gondolkodni, addig meghozhatunk-e olyan, sok-sok eljövendő generációt érintő döntéseket, mint például: "Hová építsünk nukleáris hulladéktárolót?", vagy: "Feléljük-e pár évtized alatt kőolajtartalékainkat?"

Koronczay Dávid
fu@hali.elte.hu