TTK-s Nyúz XXV/11, 2002. november 27.

A Sír és a Monstrum

Az ókori Halikarnasszosz városa Anatóliában, a mai Törökország délnyugati csücskében található, és partjaitól délre helyezkedik el Rhódosz szigete, rajta a hasonnevű fővárossal. Így aztán kicsit össze is fonódott sorsuk. A perzsákkal szövetséges kis királyság, Kária uralkodója, Mauszólosz Kr. e. 377-ben választotta fővárosának Halikarnasszoszt. Bár a király helybéli származású volt, nagy rajongója volt a görög hagyományoknak és kultúrának, és országa nagyobbításán kívül számos görög stílusú város alapításával, s a görög tradíciók ápolásával foglalkozott.

Amikor huszonnégy év uralkodás után eltávozott az élők közül, felesége, Artemiszia (aki a helyi szokásoknak megfelelően a testvére volt) nagyon szomorú lett, és elhatározta, hogy megéppítteti férjének a legszebb síremléket a világon. A síremlék híre olyannyira elterjedt, hogy Mauszólosz nevéből ered a máig is használt "mauzóleum" szó.

Mauzóleum fekete-fehérben...

Hírességét, és azt, hogy a világ hét csodája közé került, nem annyira különleges méreteivel, hanem szépségével érdemelte ki. Az épület tervezésénél, tükrözve a város vegyes kultúráját, három stílus keveredett: a káriai lépcsőzetes alapokon (30 x 40 méter)
36 darab oszlopból álló görög oszlopsor nyugodott (a hosszabbik oldalon 11, a rövidebbiken 9 oszlop), amely az egyiptomi piramisokat mintázó tetőt tartott. Az ötven méter magas épületet egy négylovas harci szekeret mintázó szobor koronázta. A költség nem volt szempont: Artemiszia a legismertebb görög művészeket szerezte meg. Az épület négy oldalának díszítéséért egy-egy szobrász volt felelős, köztük Szkopasz, aki már az epheszoszi Artemisz-templomnál is építészként dolgozott. A tetőn körben kőoroszlánok védelmezték az épületet, az oszlopok között és a falakon pedig rengeteg különféle szobor és fríz sorakozott, életnagyságnál nagyobb és kisebb egyaránt. Nagyobbrészt zöld kőtömböket használtak, valamint fehér márványt és kékes színű mészkövet.

Az építkezést azonban veszély fenyegette. Mauszólosz uralkodása során Rhódoszt is meghódította, s amikor a rhódosziak halálhírét vették, flottát küldtek Halikarnasszosz város ellen. Artemiszia megvárta, amíg megérkezik az ellenséges flotta, kikötnek, és kiszállnak a katonák, majd saját katonái szépen elkötötték a rhódoszi hajókat. Mi több, visszahajóztak velük a rebellis szigetre, ahol az ismerős hajókból kellemetlen meglepetésként bújtak elő a halikarnasszoszi katonák, és leverték a felkelést.

A királynő mégsem érhette meg a síremlék elkészültét, két évvel ezután ő is meghalt. A szobrászok és mesterek azonban felismerték, hogy ők az örökkévalóságnak dolgoznak, és befejezték a művet. A Mauzóleum évszázadokon át nézett le a városra, akkor is sértetlen maradt, amikor Nagy Sándor 334-ben bevette a perzsák városát.

Rhódoszt is elfoglalta, amely Kr. e. 408-as alapítása óta fontos kereskedelmi központtá vált, mivel a kisázsiai partoknál, s egyben Görögország és Egyiptom között félúton fekszik. A hódító halála után a birodalom három részre esett. Az ezek között kibontakozó harcban Rhódosz az egyiptomi Ptolemaioszt támogatta, ami felbőszítette a Görögországot birtokló Antigonoszt. Saját fiát, Demetrioszt küldte a rózsákról elnevezett város ellen negyvenezer fős sereg élén, ami több volt, mint a sziget egész lakossága. Mi több, a magas védőfalak ellen ostromtornyokat vetett be. Sok kicsi helyett azonban egyetlen hatalmasat építtetett, amely alapjául hat hajó szolgált. Az eszköz egy hirtelen kerekedett viharban elsüllyedt, de Demetriosz felkészült a következő ütközetre is. Új tornyot építtetett, amely 50 méter magas volt, alapja 25 méter, és vaskerekeken lehetett a falak mellé gördíteni. A benne rejlő katapultokat és a katonákat a torony fa- és bőrborítása védte a nyilaktól, melyek lángja ellen vizestömlőkkel is fel volt szerelve. Mégsem vált be, mivel a védekezők egy árok elárasztásával olyan sártengert csináltak, amibe beragadt a szerkezet.

Mindez annyi ideig tartott, hogy megérkezett a felmentő sereg Egyiptomból, és Demetriosz sürgősen, csomagolás nélkül távozott. Győzelmüket és függetlenségüket megünneplendő, a rhódosziak elhatározták, hogy hatalmas szobrot építenek a sziget patrónusának, a Nap istenének, Héliosznak.

...és színesben

A tervező, Khárosz, egy helybeli mester volt. A támadók által hátrahagyott csatagépekből rengeteg rezet nyertek a szobor külseje számára, vázként pedig a hátrahagyott torony szolgált. Az építkezés Kr. e. 300 körül kezdődött, és tizenkét évig tartott. Az elkészült mű, a Kolosszus negyven méter magas volt, és a kikötő elején, egy hatalmas piedesztálon állt. Bár manapság gyakran ábrázolják lábaival a kikötőt áthidaló pózban, valószínűleg hagyományosabban nézett ki, ruha nélkül, egyik kezével a szemét védve a naptól, másikban palásttal. A nagyjából azonos méretű amerikai Szabadság-szobor párja lehetett férfiban. Tartószerkezetként belül kőoszlopok voltak, amelyekre egy vasszerkezet csatlakozott, ezekhez kapcsolódtak a borítás gondosan megmunkált rézlapjai - összesen több (tíz, száz) tonnányi. A nap fényében fürdő, csillogó bronzszobor 56 éven át állt a kikötő bejáratánál, amikor egy földrengés ledöntötte. Bár egy egyiptomi uralkodó felajánlotta, hogy újraépítteti, a szigetlakók nem akartak az istenekkel ujjat húzni, és sohasem nyúltak hozzá.

Plinius római történetíró így ír a ledöntött monstrumról: "Még fektében is felkelti csodálatunkat. A hüvelyket kevés férfi bírná átölelni, s ujjai nagyobbak, mint a legtöbb szobor. Ahol a végtagok kettétörtek, hatalmas üregek ásítoznak, s belsejében nagy kövek láthatók." Végül a szerteszét heverő darabokat a VII. században érkező arab hódítók összegyűjtötték és eladták.

Hol van a Mauzóleum?

A Mauzóleum viszont egészen a XV. századig nézett le büszkén Halikarnasszoszra (mai nevén Bodrum), amikor földrengések rongálták meg. A várost ekkoriban birtokló kereszteseknek (a rhódoszi johannita lovagrend) jól jött az építőanyag, ezért a lovagok behatoltak a még mindig sértetlen alapzat belsejébe, ahol felfedezték a király koporsóját. Megbeszélték, hogy másnap reggel felnyitják, majd lefeküdtek. Reggelre azonban a sírt kirabolták, a lovagok - egymás helyett - a falusi muszlimokra gyanakodtak. Mindenesetre a sírban talált szobrokat, frízeket olyan csodálatosnak találták, hogy átvitték saját kastélyukba. Ezután az összes maradék követ elhordták és felhasználták a vár megerősítéséhez a közelgő törökök ellen készülve. Mindez hiába: a város 1523-ban a Török Birodalom részévé vált csakúgy, mint Rhódosz.

A XIX. században az angolok találták meg a síremlék helyét. Az ásatások során előkerült a valaha a tetőt díszítő szekér két méteres kőkereke, néhány fríz és szobor, köztük Mauszóloszé is. Ezek, és a lovagok által elvitt darabok ma a British Museumban láthatók. Az itt született Hérodotoszon kívül a város legfontosabb figurája a "halikarnasszoszi halász", Cevat Sakir egy, a török hatalom által ide, az isten háta mögé száműzött író, aki beleszeretett száműzetése helyébe. Nos, amikor személyesen az angol királynőnek címzett levelében emlékeztetett, hogy a mauzóleum darabjai "nem lelhetnek igazi otthonra London ködös és szürke égboltja alatt", a következő választ kapta: "Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket a kérdésre. A Mauzóleum termének mennyezetét átfestettük kékre."

Koronczay Dávid
fu@hali.elte.hu