TTK-s Nyúz XXV/10, 2002. november 20.

Kié a nagyobb?

Kr. u. 1100. Egy csapat keresztes lovag megáll egy poros kisvárosban, Kis-Ázsia, azaz a mai Törökország délnyugati részén. A lovagok vezére zavartan néz körül, nem erre számított. Az ókori leírások szerint egy hatalmas kikötőnek kéne itt állnia. De sehol egy hajó, a tengerpart még több mérföldre van innen. A falu egy mocsárközepén áll. A vezető megszólít egy helybelit:

- Uram, ez Epheszosz városa?
- Igen, valaha így hívták. Ma Ayasaluk a neve.
- Nos, és hol van az öböl? A kikötő? És hol van a az a fenséges görög templom, amiről hallottunk?
- Templom? Miféle templom? Nincs nekünk itt semmilyen templomunk...

Ennyi maradt a valaha a világ hét csodája közé sorolt epheszoszi Artemisz-templomból. Pedig valaha így írt róla a görög történetíró, Hérodotosz: "Láttam Babilon város falait, láttam Zeusz olümpiai szobrát, a rhódoszi kolosszust, a hatalmas egyiptomi piramist, és Mauszólosz halikarnasszoszi síremlékét. De amikor megpillantottam a felhők közé nyúló epheszoszi templomot, mindez elhalványult mellette." Hová lett hát a templom? És hová Epheszosz, valaha a világ második legnagyobb városa?

Epheszosz területe már a Krisztus előtti harmadik évezredben is lakott volt, jóval a Kr. e. 1000 körül érkező görög telepesek előtt. A görögök alatt hamarosan Iónia egyik leggazdagabb városává fejlődött, kihasználva a kereskedelmi utak közötti kedvező fekvését, és tengeri kikötőjét a Kaüsztrosz folyó torkolatában. Sokszor cserélt gazdát, mint egy drága ékszer, 560-ban a lüdiai Krőzus foglalta el, később a perzsák, Nagy Sándor, majd a rómaiak. Az első szentély 800 körül épült Artemisz (más néven Diana) tiszteletére, akit errefelé elsősorban a termékenység istennőjeként tiszteltek. Az igazán híres templom építkezése azonban csak Kr. e. 580 körül kezdődött, amit később a hódító Krőzus pénzén folytattak. Mivel a templom mocsaras talajon épült, az építész társa, Theodorosz tanácsára faszén, és tömörített mészréteget fektettek le az alapozásnál, amire báránybőr került. Az épület méretei meghaladták minden addig ismert templomét: az alapzat 51x110 méteres volt, és száznál is több oszlop emelkedett a magasba. Az épület főtervezője Khersziphrón volt, aki a különlegesen nagy oszlopokhoz új szállítási módot volt kénytelen kidolgozni. Az oszlopok két vége köré fából hatalmas, kerek "bilincset" ácsoltatott, így ezeknél fogva biztonságosan lehetett emelni, illetve gördíteni őket. Később könyvet is írt a templom építéséről és az alkalmazott szerkezetekről.

A város hírnevét megalapozó épület azonban csak Kr. e. 356-ig állt. Egy ifjú epheszoszi, akinek a nevét most inkább nem írom le, mindenáron be akart kerülni a történelemkönyvekbe. Ezt úgy valósította meg, hogy felgyújtotta a templomot - a legenda szerint egyébként ezen az éjszakán született Nagy Sándor. A megdöbbent epheszosziak törvényt hoztak, igaz, hiába, amely szerint az elkövető nevének kiejtése halálbüntetést vont maga után. Az Artemisziont elkezdték újjáépíteni még nagyobb méretekben, mint az előzőt. Plinius szerint a templom alapja 75x140 méteres volt, és százhuszonhét, húsz méter magas, s közel két méter vastag oszlop állt benne. Az összehasonlítás kedvéért ez nagyjából az athéni akropoliszon álló 33x76 méteres Parthenon területének négyszerese. A magas talapzatot minden oldalról lépcsősorok vették körül. Költségeket nem kímélve az egész templom márványból készült. Különleges eleme volt az a harminchat oszlop, amelyek alsó részét domborművek díszítették. A szobrokon a kor legismertebb szobrászai dolgoztak. Eredetileg az összes szobor festve, és egyes részek aranyozva voltak. Plinius szerint az építkezés 120 évig tartott, ami egyesek szerint messze túlzó állítás, ám mégsem lehet kizárni például az oszlopfők között, amiket a felállítás után szoktak kidolgozni, találtak még befejezetlent is. Mindenesetre 333-ban, amikor Nagy Sándor kiűzte a városból a perzsákat, még javában folyt az építkezés. A hódító felajánlotta, hogy finanszírozza a munkákat, ha feltüntetik a nevét, mint építőt. A város vezetői nem szerették volna az ő nevét látni a velük intim viszonyban lévő istennő templomán, de nem merték nyíltan bevallani, így ezt válaszolták: "Nem helyénvaló, hogy egy isten egy másik istennek éppíttessen templomot." Nagy Sándor persze nem erőltette a dolgot.

Ez itt az épület maga

Akárhogy is, a templomot sikerült befejezni, ami főleg annak fényében óriási teljesítmény, hogy nem minden építkezés végződött így akkoriban. A méreteiben (is) az Artemiszionhoz hasonló, a közeli Számosz szigetén álló Héra-templomot (melyről egyesek szerint az Epheszoszit is mintázták ugyanazok a mesterek) nem fejezték be teljesen. A szintén közeli, Epheszosszal konkuráló Milétosz városában pedig közel hatszáz éven át, a IV. századig folyt az építkezés a didümai Apolló-templomon, mégsem készült el sohasem. Hiábavaló mégsem volt, ugyanis a három közül csak ennek a romjai maradtak fenn élvezhető állapotban. Mindenesetre az elkészült új templom nagy hírnévre tett szert, és a látogatók özöne, a vallási tárgyak kereskedelme is hozzájárult a város gazdagodásához. A rómaiak Epheszoszt tették Ázsia provincia székhelyéül. Maga Szűz Mária is itt élte utolsó éveit. A kereszténység azonban csak lassan tudott teret hódítani. Amikor Szent Pál Kr. u. 57-ben téríteni kezdett a városban, egy Demetrius nevű kereskedő olyan beszédet rögtönzött a városlakók szeretett istennőjéről, Artemiszről, hogy a feltüzelt tömeg majdnem meglincselte Szent Pált és társait. Végül azonban ők "győztek" miután a gótok a 262-ben lerombolták a templomot, sosem állították helyre, mivel hamarosan a római császár is felvette a keresztény hitet. Sőt, a pusztítást egy keresztény szekta fejezte be az V. században. Addigra azonban a város teljesen elvesztette jelentőségét, mivel a folyó hordaléka a rómaiak szorgos fenékkotrásai ellenére teljesen feltöltötte a kikötőt.

Emlékoszlop

A templom helyét John Turtle Wood találta meg 1870-ben. Bár a British Museum támogatta, nem volt könnyű dolga. A történelmi helyszín nem volt ismert, a környéken pedig lelkes segítők helyett banditákkal találkozott. A múzeum igazgatósága minden évben le akarta állítatni a keresés finanszírozását. Az első évben ledobta egy ló, később megkéselték, mégsem adta fel, s végül hat év után, egy öt méter mély kutatógödörben beleütköztek az első kövekbe. Wood elhordatta teljes a hordalékréteget, mintegy százezer köbmétert, és feltárultak az alapzat maradványai, amelyek nagyrészt közösek voltak a korábbi és a későbbi templomban. Azt a néhány oszlop- és szobormaradványt, amit találtak, a British Museumba szállították. A hatalmas üres területen felállított magányos emlékoszlop hirdeti, hogy itt állt valaha a világ egyik legcsodálatosabb temploma.

Koronczay Dávid
fu@hali.elte.hu