Ménkű norvég módra
Sziasztok! Egy elszalasztott lehetőségről szeretnék ma írni, annyira kikívánkozik. A történet helyszíne Hessdalen, egy átlagosnál is átlagosabb csöppnyi tanya Norvégia legeldugottabb részén, melynek a közelmúltig egyetlen érdekessége az volt, hogy 1718 kemény telén a Trondheim városát elfoglalni igyekvő svéd hadsereg háromezer katonája fagyott meg a közeli hegyekben. Hessdalen völgye úgy tíz kilométer hosszú, és vagy kétszázan laknak errefele manapság. 1981 decemberében különös dolgok történtek. A környékbeliek a legkülönfélébb jellegű fényjelenségekről számoltak be: fák között, a mezőkön, a háztetők fölött, vagy a hegyekben lebegő fényekről, melyek néha mozdulatlanok voltak, máskor lassan vagy nagyon gyorsan, egyenesen, cikcakkban, oszcillálva vagy szabálytalanul mozogtak, néha órákon át, máskor meg csak egy pillanatra villantak fel. Számos formában fordultak elő: pontszerű vagy kiterjedt, gömbölyű, kúp, háromszög, többnyire sárgásfehér, de néha kicsi piros vagy kék, esetleg zöld, és olykor két vagy akár sok színben is. Néha összetett objektumokat láttak, például két fix távolságú pontot vagy egy szabályos háromszöget. Volt, amikor változatlan fényerővel világítottak, máskor szabálytalanul vibráltak vagy szabályosan villogtak. A mérettől, távolságtól, sebességtől függetlenül legtöbbször hangtalanok voltak. A fények leggyakrabban kora este jelentek meg, olykor naponta 3-4 alkalommal is. Nyaranta nagyon megritkultak a megfigyelések, részben nyilván a rövid és világos északi nyáréjszakák miatt. Aztán 1984 közepétől az észlelések száma heti 15-20-ról hozzávetőleg évi húsz esetre csökkent.
Szerencsére voltak, akik még idejében észbekaptak. A nagyon nagy számú szemtanú néhány tudóst meggyőzött, hogy komoly kutatásra van szükség, és Erling Strand vezetésével létrejött egy norvég mérnökökből és kutatókból álló kis társaság, a "Project Hessdalen", akik '84 elején egy hónapon át folyamatosan végeztek méréseket. Eszköztárukban a következők szerepeltek: szeizmográf, radar, rádióantenna spektrumanalizátorral, magnetométer, lézer, radioaktivitás-számláló, infrakamera és persze hagyományos fényképezőgépek, egyszerű rácsspektroszkóppal kiegészítve. Az egy hónap alatt közel kétszáz észlelést végeztek, amelyekből legább hatvannál kizártak minden ismert magyarázatot (autók, házak, repülők, műholdak, hullócsillagok stb.), így tehát UFO-król, azonosítatlan objektumokról van szó. Az objektumok kétharmada a völgy észak-déli iránya mentén mozgott. A műszerek többsége eközben hasznos adatot tudott nyújtani. A leghasznosabbnak a radar bizonyult. Három esetben a fények helyén a radarképernyő is erős visszaverődést mutatott. Az egyik alkalommal egy gyorsan mozgó fényforrás sebességét is sikerült a radar segítségével megmérni, ami közel 30 ezer (!) km/h-nak adódott. Máskor csak minden második pásztázásnál mutatta a műszer az amúgy szabad szemmel jól látható objektumot. Még érdekesebb, hogy sokszor a radar akkor is észlelt, amikor azon a helyen sem szabad szemmel, sem a fényképeken nem volt látható semmi különös. A másik meglepő eredményt a lézer segítségével kapták. Amikor az egyik szabályosan villogó fénybe belevilágítottak vele, a megvilágítás idejére a villogás mindig dupla frekvenciára váltott. A magnetométer és a rádiós mérések csak féleredményre vezettek, mivel az alacsony költségvetés nem tette lehetővé igazán jó műszerek alkalmazását. Hasonló okból a fények spektrumát sem sikerült megmérni. A szeizmográf nem jelzett közeli földmozgásokat, igaz, nem volt nagyon érzékeny, a környék pedig nem túl aktív geológiailag. A radioaktivitás szintjében nem tapasztaltak változást. Megszületett az első adathalmaz – igaz, semmilyen tudományos magyarázatot nem sikerült adni hozzá. (Az adatok újraelemzéséből úgy tűnik, enyhe korreláció van a naptevékenység és az észlelések között, de ez még távolról sem magyarázat.)
A jelenség néha annyira elüt a "megszokott" formájától, hogy lehetetlen minden különleges esetet felsorolnom. Példának álljon itt egy pár éve két kutató által tapasztalt jelenség, akik egy hegyoldalon várták a megfigyelnivalót. "Éjjel ľ 12-kor Akhtar egy vörös fényt pillantott meg az Řyungen-tótól nyugatra. Andreas úgy vélte, hogy egy autó hátsó lámpái azok. Akhtar fényképezőgépének 200 mm-es lencséin keresztül tanulmányozni kezdte a fényt. Az hamarosan sárga színűre váltott, és nagy sebességgel feléjük kezdett közeledni. Többször oda-vissza mozgott a tó fölött, majd déli irányban eltűnt a Morkavollhřgda csúcsa mögött. Rögtön ezután abból az irányból, ahol a fény eltűnt, a hegy mögül egy erős reflektorfény tört elő, ami bevilágította a tó egy részét olyan erősen, hogy az ott fekvő szigetet és a part fáit is ki tudták venni. A fény végigpásztázta a tó nyugati részét, mielőtt "kikapcsolt" volna. Ezután Akhtar a fényképezőjén át tanulmányozta a tó felszínét. A sziget és a nyugati part között egy halvány fénykört fedezett fel a vízen, amely a gázlánghoz hasonló kék színű volt. Az eget felhők borították, nem lehetett a sarki fény tükröződése. Amíg a "reflektorfény" világított, a tó irányából kis, sűrű ködfelhők sodródtak feléjük pár percre beburkolva a tábort."
Bár a világ több pontján számoltak be hosszú időn át jól behatárolható területen feltűnő UFO-król, és végeztek is tudományos alaposságú méréseket, Hessdalen tűnik a jelenséget a legmegbízhatóbban produkáló helynek. Ráadásul a nagy fényerő és a hosszú élettartam igazán kedvező a megfigyelhetőség szempontjából. Az érdeklődés, és a kutatóintézetek részvétele úgy tűnik, növekszik. 1998-ban elkezdtek CCD-kamerákat elhelyezni a völgy különböző pontjain, amelyek egy szoftver segítségével észlelik, ha valami gyanús fényjelenség történik a látóterükben, riasztják a műszereket és bekapcsolják a videófelvevőket. A számítógép két kamera képéből kiszámolja a fényjelenség helyét, távolságát, és egy másik, színes CCD-kamerával ráközelít. A rendszert folyamatosan fejlesztik, miközben az üzembehelyezés óta már kétszáz "érdekes" képet és négy videofelvételt sikerült készíteni vele.
Két éve egy olasz kutatócsoport is vizsgálódik, akik tavaly minőségi áttörést értek el. Ők is sok észlelést végeztek, és számos képet, videót sikerült csinálniuk. Az egyik jelenség, amelyet minden este láttak, és amely a környék állandó jellegzetessége, a kis gömbszerű felvillanások a hegyek fölött, vagy az égen viszonylag alacsonyan, amelyek általában kékesfehérek, és nem tartanak tovább néhány másodpercnél. Olykor hosszú csíkokként jelennek meg, mintha az ég felé tartó gyors lövedékek lennének. Általában véletlenszerű irányokban készített hosszú expozíciós idejű fényképeken sikerült megörökíteni őket. Lehetséges, hogy ezek elektromos kisülések, ami talán a kőzetek piezoelektromos effektusa okoz, valamilyen tektonikus nyomás hatására, és amit esetleg az ércek vas- és réztartalma felerősít. A másik fajta fény, és az esetek nagy részében ilyeneket láttak, egy erős, szabálytalanul vibráló fény. Ezek a hegyeken fordulnak elő, és néha egy percig is eltartanak. A nagyításokon megfigyelhető, ami a nagy távolság (több km) miatt szemmel nem látható, hogy a vibrálás gyakran több kisebb fénygömb közös középpont körüli véletlen rezgéséből származik. Néha a fények között valamilyen szabályos geometriai forma látható. A gömb néha változtatja az alakját, máskor meg kitüremkedik, és néhány másodpercenként kisebb, általában zöld gömböket bocsájt ki. A legszebb jelenséget késő délután egy domboldalon pillantották meg. Az esemény folyton változó számú (2-7) és intenzitású színes fényből állt, amelyek hol megállapodtak, hol újra táncolni kezdtek egymás körül mintegy fél órán keresztül. A komponensek maguk is változtatták színüket és alakjukat, ráadásul az egyik egész pontos téglalap alakot öltött, bár továbbra is töprengenek, nem lehet-e ez a műszerek hibája. Később megvizsgálták a mezőt, amelyen nyomokat nem találtak, viszont számos elektromos vezeték húzódott a közelben.
Sikerült néhány spektrumot is készíteniük, valamint tér- és időbeli intenzitáseloszlásokat. Ezek alapján a következőket állapították meg: A spektrumban jól mérhető erős kontinuum figyelhető meg, ami alapján a gömbök hőmérséklete 6500 K. Méretük 1-10 m körül lehet. A spektrumon számos emissziós vonal ül, amelyek intenzitása időben gyorsan változik. A felbontás nem teszi lehetővé, hogy azonosítsák, pontosan mely kémiai elemektől származnak a vonalak. Mindazonáltal úgy néz ki, hogy a gömbök plazmából (ionokból és elektronokból) állnak, és az emissziós vonalak az izzó, ritka környezetből származnak, ami nagyobb skálán a csillagászatban is előfordul. Hogy milyen ionizációs mechanizmus működik belül, azt nem tudni. Akár a kísérleti fúziós erőművekben, valamilyen, feltehetőleg mágneses mező kell, hogy összetartsa a gömböket, különben a szabad elektronok szétröpülnének, és gyorsan elvezetnék a hőt, gyakori erdőtüzeket okozva. Hasonlóan, a többkomponensből álló fürtöket is össze kell tartsa valamilyen erő. Az is kérdés, hogyan marad egy ilyen plazmagömb stabil (néhány felvetett ötlet: önszabályzó mechanizmus, mini fekete lyuk, mágneses monopólus, külső szabályzó intelligencia). Másik meglepő viselkedés, hogy amikor a gömbök gyorsan kitágulnak, a várttal ellentétben egy cseppet sem hűlnek le.
Bár néhány még furcsább dolgot nem is említettem (pl. néhány esetben határozottan szilárd felületű gömböket láttak, máskor egy sötét háromszög, a sarkain fényekkel a beszélgető kutató fölött megállt és forogni kezdett stb.), a fenti, sok és megbízható adattal alátámasztott eredmények is érdekesek. Remélhetőleg elegendő kihívást jelentenek, hogy a továbblépéshez szükséges pénzügyi keret létrejöjjön, amiből a jelenleginél jóval többet is fel tudnának használni.
Ja és az elszalasztott lehetőség? Hát csak annyi, hogy amikor tavaly nyáron Hessdalen mellett, a szomszéd faluban jártam, fogalmam sem volt róla, micsoda lehetőség hever a közelben, hogy saját szememmel lássak UFO-t. Most, hogy ti már tudjátok, ne szalasszátok el az alkalmat, ha úgy adódik!
www.itacomm.net/ph/ (cikkek);
Koronczay Dávid
fu@hali.elte.hu