TTK-s Nyúz XXIII/6, 2001. október 24.

Bálnák a parton

Szőrtelenül, lábak nélkül, a tengerhez kötve - meglehetősen különleges emlősállatok a bálnák. Ám évmilliók evolúciója meglepő átalakulásokhoz vezethet, mint amilyen a bálnák szárazföldiből teljesen vízi állattá válása.

Ezt az átalakulást - amelyhez hasonló egyszer már a bálnák előtt is lezajlott, amikor a 250-től 90 millió évvel ezelőttig jelenlévő ichthyoszauruszok váltak szárazföldi hüllőkből az óceán uraivá - viszonylag jól dokumentálják a kövületmaradványok. Nyitott kérdés viszont, hogy mely emlősöktől származnak ezek a tengeri óriások.

Bálnacsontváz

A tudósok egyetértenek abban, hogy a bálnák valójában erősen specializálódott patások. A kérdés, hogy vajon melyik csoportjukkal állnak legközelebbi rokonságban. A sokáig elfogadott nézet szerint a bálnák ősei a mára kihalt, hiénaszerű mesonychidák voltak, amit fogazati hasonlóságok támasztanak alá. Az utóbbi években azonban biológusok által élő fajokon végzett DNS-analízisek azt az elméletet támasztották alá, hogy a bálnák ősei - a mesonychidákkal ellentétben - a párosujjú patások rendjébe tartoztak, amelynek ma élő tagjai a disznók, vízilovak, tevék és kérődzők. A legutóbbi tanulmányok azt valószínűsítik, hogy a bálnák a vízilovakkal közös őstől származnak. A paleontológusok elismerik, hogy a párosujjú patások a bálnák legközelebbi ma élő rokonai, és közös őssel rendelkeznek, de ez még nem jelenti, hogy a közös ős egy párosujjú patás lett volna. Figyelmeztetnek, hogy a legtöbb, az érdeklődés tárgyát képező faj, mint a mesonychidák is, túl régen kihalt ahhoz, hogy érintetlen DNS-t találjanak a fosszíliákban, és el lehessen végezni a molekuláris analízist - amelyek pedig talán módosítanák a következtetéseket. A közös bálna-víziló ős elméletét az is gyengíti, hogy a vízilovak legkorábbi ismert leletei 18 millió évvel ezelőttről származnak, míg a bálnáké több mint 50 millió évesek, így a hipotetikus közös ősnek legább 32 millió évig kellett volna élni - ez a hosszú időt átívelő lény mégsem hagyott maga után nyomot. Az ellentmondás feloldását új kövületektől remélték.

Ambulocetus

Az utóbbi évtizedben számos érdekes ősbálnalelet került felszínre, mint például a kétéltű életmódot folyató Ambulocetus, amely fejlett végtagjai segítségével könnyedén mozgott a víz és a part között, vagy a 15 méteresre megnövő, oroszlánfókaszerű Basilosaurus.

Hans Thewissen Pakisztán északi részén, az Iszlámábád és Afganisztán közé eső területeken folytat ásatásokat azokban az 50 millió éves kőzetekben, amelyek Ázsia és az indiai szubkontinens találkozásának idejéből származnak. Csoportjával 1998-ban publikálták két bálnaős bokacsontjának megtalálását. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy a páros ujjú patásokat jól jellemzik egyik bokacsontjuk (az astragalus) sajátosságai. Sajnos a leletek egyrészt töredékesek voltak, másrészt kétértelműek, nem lehetett egyértelműen sem párosujjú patásnak, sem mesonychidának tulajdonítani őket. Ahhoz azonban elég volt, hogy elkezdjék komolyabban venni a molekuláris elemzések eredményeit. Thewissen legújabb, több Pakicetus (a legősibb ismert bálnaős) és Ichthyolestes számtalan csontját tartalmazó felfedezése azonban egyértelmű eredményt hozott. A mostani leletek kétségtelenül alátámasztják a bálnák párosujjú rokonságát. A szárazföldi ősökkel való kapcsolatot dokumentáló kövületek méltó helye a többi "átmeneti" lény, mint az Archeopteryx vagy az Australopithecus között van.

Pakicetus

Bár az eredmény felhívja a figyelmet a DNS-elemzések jelentőségére, azért hangsúlyozzák, hogy nem helyettesíti a paleontológiát, csak kiegészíti azt. Külön érdekes például, hogy bár általában a kövületekből nem lehet a valaha élt állatok viselkedésére következtetni, ezúttal a csontok oxigénizotóp-arányainak - amely más édesvízben, mint tengervízben - pontos méréséből kiderült, hogy a pakicetidek édesvizet fogyasztottak, míg a 7 millió évvel későbbi protocetidek már tengervizet ittak (akár a mai bálnák), az Ambulocetus pedig úgy tűnik, átmenetet jelent a kettő között.

A vízilovak helye a bálnák családfáján továbbra sem tisztázott, nem tudni, hogy a bálnák, illetve a többi párosujjú patás őseinek szétválása után melyik ágról "váltak ki" a hippók. Ehhez jó lenne ezeknek a patásoknak és a vízilovaknak a pontos leszármazását ismerni. A válaszokat valószínűleg újabb kövületek fogják megadni, talán ugyanazokról a területekről, amelyek eddig is sokkal járultak hozzá tudásunkhoz.

Koronczay Dávid
fu@hali.elte.hu