Az Özönvíz hétezer éve
"...megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. ...A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Az ár elhatalmasodott és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Tizenöt könyöknyivel múlta felül őket. ...Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott,...s a bárka megállt az Ararát hegyén."
Ezt a Bibliában olvashatjuk, de számos nép mítoszai között is szerepel az özönvíz története. Vajon egy konkrét esemény szülte őket?
1998-ban Walter Pitman és William Ryan geológusok felállítottak egy elméletet, miszerint ezek a történetek talán egy ősi katasztrófának az emlékei: egy hatalmas áradásnak, amely a Fekete-tenger körül élőket elűzte lakóhelyükről. Az ukrajnai partoknál a fenéküledéket vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy 7 500 évvel ezelőttig édesvízi kagylók éltek a ma sós vízű tengerben. Az elmélet szerint akkoriban egy édesvízű tó hullámzott itt, a mainál 150 méterrel alacsonyabb vízszinttel, melyet egy vékony földszoros választott el a Földközi-tengertől. A világtengerek szintje akkoriban tizenöt méterrel alacsonyabb volt, de a visszahúzódó jégtakarók miatt egyre emelkedett, míg egyszercsak a víz átbukott a Boszporuszon és egy hatalmas árral megemelte a tó szintjét, tengerré változtatva azt, a partok mentén mindent eltemetve, miközben területét másfélszeresére növelte. Pitman számításai szerint a Niagara hozamának több százszorosa áramlott át a szoroson, és kb. egy évig tartott a kiegyenlítődés.
Ha mindez igaz, sokmindennel eljátszhatunk gondolatban. Például tudjuk, hogy 7-8 ezer éve már éltek emberek Törökország területén, tehát talán a Fekete-tenger partjain is. Vajon merre menekültek? Innen eredne az indoeurópai nyelvek szétrajzása? Vagy lehet, hogy a mindenüket (pl. a vékony partmenti művelhető területeket), elvesztett népek délre vándoroltak (elhaladva az Ararát hegye mellett), ők lennének a Mezopotámiában ekkoriban megjelent ubaidok, a sumerek ősei?
Lehet, érdekesebb azonban hogy 1999-ben megérkezett Bob Ballard, akinek nevéhez fűződik a Titanic felkutatása, és a legrégebbi ismert hajóroncsok, két föníciai bárka megtalálása izrael partjai mentén. Régóta ismert, hogy a Fekete-tengerben az áramlások és a keveredés hiánya miatt bizonyos mélység alatt a víz nem tartalmaz oxigént, tartalmaz viszont gyilkos hidrogén-szulfidot. Ebben a mérgező környezetben azok a többi sós tengerben előforduló puhatestűek sincsenek jelen, amelyek az elsüllyedt hajók szerves anyagait is felemésztik, így várhatóan a tenger alján olyan roncsok fekszenek, amelyek faanyaga, szövetei (sőt, elvileg akár emberi maradványok is) konzerválódtak - függetlenül attól, milyen régen süllyedtek el. Ballard ezeket a roncsokat felkutatni érkezett. Amikor Ryan és Pitman elméletéről hallott, úgy döntött, megpróbálja azt is ellenőrizni. Kutatási területnek az ókori eredetű Sinop törökországi városhoz közeli partokat választották, mivel a tenger szélessége itt a legkisebb, a Krímtől 280 km választja el, ezért valószínűleg a két partot összekötő kereskedelmi hajóutak haladtak itt az ókorban. Ha pedig az ár által elöntött településeket keresnek, a sekély parti vizek megtelepedésre alkalmas keskeny síkságokat borítanak.
1999 júliusában Sinoptól keletre a szonárok ősi hullámok fodrozta fövenyre leltek a víz alatt: sikerült megtalálni az eredeti partokat. A kikotort és felhozott üledékben lekerekített parti kavicsokat találtak. A begyűjtött kagylókat utólag megvizsgálva két csoportra lehetett osztani, az édesvízi kagylók 15 000 és 7 400 év közötti korúak, mára kihalt fajok, a sósvízi kagylók 6 400 és 2 000 év közötti korúak voltak. Igaz, a 600 éves résből nem derül ki, valójában mennyi ideig tartott az áradás. Az üledék között egy darab fa is volt, ami az izotópvizsgálat szerint 3 500 évesnek bizonyult. Ez meglepte őket, mivel az oxigénmentes vízréteg, ahol a szerves anyagok konzerválódnak, csak sokkal mélyebben, 180 méter körül kezdődik.
2000 szeptemberében folytatták a kutatást, az ősi partok mellett kelet-nyugati irányban szonárral pásztázva a tengerfeneket, településnyomok után kutatva. Az érdekesnek ígérkező helyekre egy kis, kamerákkal felszerelt távirányítású "tengeralattjárót" bocsátottak le. Hosszas keresés után a kamerák a parttól 20 km-re egy építési területre emlékeztető helyre bukkantak, fagerendákkal és félig iszapba süllyedt kőkockákkal - egy összedőlt épület maradványai lennének? A fa szénizotópos kormeghatározása valamelyest lehűtötte a kedélyeket, mivel csak 200 évesnek bizonyultak, ám ettől függetlenül a szakma szerint egyértelműen emberkéz munkálta kövekre bukkantak, melyek az áradás előtt kerültek oda. Később, továbbra is viszonylag sekély, 100 méteres mélységben haladva, találtak három hajóroncsot is, IV-VI. századi amforákat szállító római hajókat. Egyik-másiknak a törzséből nagyobb farészek is megmaradtak - ismét jóval az oxigénmentes réteg fölött.
![[ Hajóroncs ]](ttt-03/hajo.jpg) |
A rejtély megoldásához végül a halászokkal való beszélgetés vezetett el. Az oxigént tartalmazó és az anoxikus réteg határa korántsem sík, hanem az időjárás hatására néha hullámok keletkeznek a határon, létrehozva egy fluktuáló, kevert réteget valahol száznyolcvan és nyolcvan méter között, ahol a vártnál sekélyebb vizekben is megmaradhat a fa. Már csak egy dologra voltak kíváncsiak: egy valóban anoxikus rétegben fekvő roncsra. Csakhogy a kontinentális self kétszáz méter körül véget ér, és a partok meredeken lejteni kezdenek, ráadásul az errefele gyakori földrengések földcsuszamlásokat okoznak, betemetve a lejtőket. A tengerközepi síkságon, 2 000 méteres mélységben kutatni viszont nagyon költséges lenne. Ballardék persze nem adták fel, s az expedíció utolsó előtti napján siker koronázta a keresést: 320 méter mélyen olyasmire bukkantak, amire még senki: egy szinte teljesen ép és érintetlen 1 500 éves római vagy bizánci hajóra. Evvel a jóslatok bebizonyosodtak: az oxigénmentes mélység valóban megőrzi a fát, és mivel korábban feltehetőleg édesvizű tó hullámzott itt, amelyben szintén nem élnek fanyűvők, a kilátás határtalan: az emberiség legősibb pillanataitól kezdve bármilyen fajtájú hajók fekhetnek épen és érintetlenül a tengerfenéken elszórva. Bob Ballard 2001-ben ezek után fog nyomozni Bulgária partjai mellett, sok sikert és várjuk a híreket!
Koronczay Dávid