HVG XXVIII/6, 2006. február 11.

Kelet-afrikai serkentőszer-kultúra

Függő függetlenek

Szomáliföldön össznépi szokás a kat nevű enyhe kábítószer fogyasztása. A cikk helyszínen járt szerzője a katrágás történetébe és rítusába avatja be az olvasót.

"Nem vesz? Akkor ne kérdezősködjön! Menjen innen, rontja az üzletet!" - csattant fel ingerülten a hargeysai piac egyik katárusa. A kat (Catha edulis) nevű szabadon hozzáférhető, régóta fogyasztott növény azért népszerű a térségben - Kelet-Afrika országaiban, illetve az Arab-félszigeten, például Jemenben -, mert levelében serkentőszer található. Az egyébként békésnek nevezhető piac kevéssel dél után felbolydul: a főként férfiakból álló ingerült vevőkör egyre türelmetlenebbül várja, hogy legalább két amerikai dollárnak megfelelő szomáliföldi shillinget költhessen napi adagjára.

A kívülálló valószínűleg nem téved nagyot, ha arra a következtetésre jut, hogy az enyhe kábítószernek minősülő kat biztosítja a függetlenségét - Szomáliától való elszakadását - 1991-ben kikiáltott, senki által el nem ismert Szomáliföld alapvető stabilitását. Szomáliföld muzulmán országként határozza meg magát. Ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy polgári peres eljárásokban a seriát, az iszlám törvénykezést gyakorolják, hanem abban is, hogy az alkoholfogyasztás tilos, pontosabban illegális.

A katrágás szenvedélyének hódolók a leveleket a bagóhoz hasonlóan fogyasztják: a megrágott anyagot hörcsög módjára a szájukban tartva várják, hogy a hatóanyag felszívódjon a nyálkahártyán át. Sokat kell várni, és kezdetben az élmény nehezen nevezhető kellemesnek. A cikk szerzőjének nem sikerült kivárnia azt az egy-két, netán három órát, amennyi idő után a kat kifejti hatását. A levelek borzalmasan keserű íze gyorsan véget vetett minden tudatmódosítás-kísérletnek.

A kat fogyasztásának ez a legelterjedtebb módja, mert a hatóanyag hamar lebomlik, és a levelek legfeljebb 48 óráig fogyaszthatóak. Ezért az aratás után banánlevélbe burkolt, majd nedves szénával töltött zsákokba csomagolt, folyamatosan nedvesített kat szállítása komoly logisztikai feladat - ami egyúttal fényes cáfolata annak az előítéletnek, hogy Afrikában nem képesek bonyolult szervezést igénylő műveleteket végrehajtani. Általában néhány árus összeáll, és alkalmi szövetkezetet alakítva együtt intézi a kat beszerzését, szállítását és árusítását. Szomáliföldre ugyanis külföldről kell behozni a katot. A térségben Etiópia és Kenya számít kattermelő nagyhatalomnak, a földrajzi közelség okán Szomáliföldre elsősorban Etiópiából érkezik a kat hereri típusa. Kenya - ahol főként a mirra alfajt termesztik - Szomáliába exportál: naponta indulnak repülőjáratok Mogadishuba és más repterekre.

Az üzlet volumenét jelzi, hogy - becslések szerint - naponta legalább 300 ezer dollár értékű szállítmány indul Mogadishuba. A szomáliföldi kereskedők is nagy összegekért vásárolnak katot Etiópiából: a legfrissebb becslések csak a főváros, Hargeysa fogyasztását napi 300 ezer dollárra taksálják. A szám óriási, ám valószínűleg nem túlzó; ha a kérdés úgy merülne fel, hogy akad-e 100-150 ezer ember, aki naponta legalább két dollárt költ arra, hogy ne legyen teljesen magánál, a szemtanú válasza magabiztosan igenlő lenne: az számít kivételnek, aki nem rágja a vékony ágakról tépkedett kis leveleket.

A kat válságot is képes kirobbantani: két éve, amikor Szomáliföldön megduplázódott az ára, a több száz fős tüntetések csak az után értek végett, hogy a kormány válságtanácskozásra hívta a nagykereskedőket, és elérte, hogy az árakat a korábbi szintre csökkentsék. Az 1991 óta központi kormány nélkül működő országban rendre klánok közötti összecsapásokat okozott az is, amikor a Kenya és Szomália közötti katszállító repülőjáratok közlekedését - az elmúlt években több alkalommal - felfüggesztették. Kudarcba fulladt a hargeysai polgármester tavalyi próbálkozása is, hogy a városon kívülre száműzze az árusokat.

A kat - és a szabad piac - a régió gazdaságára is hatással van. Amikor Brazília és Vietnam nagy tételben kezdett olcsó kávét termeszteni, az etióp termelőknek befellegzett: a korábbi 3 dollár helyett alig 1 dollárt kaptak a kávé kilójáért. Emiatt - és a kat iránti stabilan növekvő kereslet okán - háromezer évi kávétermesztés után tömegesen álltak át az új mezőgazdasági kultúrára: két évvel ezelőtt már 58 millió dollárnyi katot szállítottak a piacokra.

A 40-50 centiméter hosszú katágacskákat karvastagságú kis bokrokba kötve árusítják, és a férfiak rendszerint közösen fogyasztják (bár a Szomáliföldön állomásozó nemzetközi segélyszervezetek munkatársai szerint aggasztóan emelkedik a női és a fiatalkorú fogyasztók száma is). Valaha a katot állítólag szinte kizárólag férfiak rágták, hetente néhány alkalommal. Használata, a helyiek szerint, Mohammed Sziád Barré katonai diktatúrája és a polgárháború idején futott fel. "Sehova sem mertünk menni. Bezárkóztunk, és rágtuk a katot, csak így lehetett elviselni az életet" - mondta egyik alkalmi beszélgetőtársunk.

Az estébe nyúló közös rágcsálás után nehezen jön álom a férfiak szemére: a többségük csak dél körül ébred, és akkor sincs teljesen munkaképes állapotban. Ráadásul ilyenkor a katfogyasztó ideges lesz, mint egyik alkalmi kísérőnk, Juszuf, aki a kialkudott ebédszünetet használta fel arra, hogy beszerezze napi bokoradagját. "Ez egyfajta közösségi szokás nálunk. Három nap alatt le lehet szokni róla, alig van elvonási tünete" - mondta. Majd hozzátette, szerinte kattal jobban lehet dolgozni is.

A katfogyasztás azonban nem kizárólag e térség problémája: az év elején Mike Gapes brit munkáspárti képviselő azt mondta, az Egyesült Királyságban is "pusztítást okozott a szomáli közösségben", ezért javasolja a betiltását. Nagy-Britanniában ugyanis - szemben az USA, Kanada, Írország, Norvégia vagy Svédország gyakorlatával - e növény birtoklása nem tiltott annak ellenére, hogy két összetevője, a cathine és a cathione illegális szernek számít. A kat 3-5 fontért legálisan beszerezhető a menetrend szerinti repülőjáratokon naponta érkező friss szállítmányokból.

A külvilág híreire - már csak a jelentős diaszpóra miatt is - érzékeny szomáliföldi sajtó is beszámolt arról a felmérésről, amelyet a Londonban, Bristolban, Birminghamben és Sheffieldben élő szomáli közösség tagjai között végeztek. E szerint a 600 megkérdezett 49 százaléka támogatta a kat betiltását, mert - ahogy többen fogalmaztak - a szomálik többre vinnék új hazájukban, ha nem férnének hozzá a friss levelekben lévő serkentőszerhez.

A kenyai kattermesztők 1975-ben bejegyzett szervezete, a Nyamita vezetői, L. N. Baariu elnök és Mwenda Mitheka elfogultsággal vádolták meg a felmérést végzőket. A Nyamita párbeszédet és együttműködést ajánl a londoni kormánynak, mert úgy véli, az esetleges "önző" brit tiltás csupán a feketepiacot lendítené fel, vagy más, veszélyesebb kábítószerek felé terelné a katfogyasztókat.

A kat szenvedélyének hódoló szomáli férfiak is abban reménykednek, hogy a londoni kormány nem a teljes és szigorú tiltás mellett dönt, hanem lehetővé teszi, hogy a mafrishok - a férfiak által látogatott kocsmaszerű közösségi katrágó helyek - egyfajta engedélyeztetési eljárás után megmaradjanak, ha vállalják, hogy nyitvatartási idővel üzemelnek, és gondot fordítanak a higiéniára.

Makai József / Hargeysa

© HVG, 2006

A HVG honlapja