Orvosi Hetilap CXLII/15, 2001. április 15.

Bálint Gábor Sándor dr.

Marihuána - 2000

A cannabis a legrégebben használt illegális drogok közé tartozik és jelenleg mintegy 500 millióan használják, általában cigaretta formájában világszerte. A vadkender (Cannabis sativa) több pszichoaktív anyagot tartalmaz, melyek közül a legjelentősebb az 1-delta-9-tetrahidrocannabinol, mely vegyület a legnagyobb mértékben felelős a kiváltott hatásokért. A drogra jellemző effektusok elsősorban a központi idegrendszer és a keringési rendszer területén jelentkeznek. A kiváltott eufória, valamint a jellemző tachycardia és conjunctiva-belövelltség a vezető tünetek. Annak ellenére, hogy a szernek vannak esetleg orvosilag is hasznosítható hatásai, antiemetikus, antikonvulzív és fájdalomcsillapító hatás, teljes legalizálása semmi esetre sem javasolható.

Köztudott, hogy sajnálatos módon, hazánkban is növekszik az illegális drogfogyasztók száma.

A közkedvelt drogok között kiemelkedő jelentőségűnek látszik a marihuána (marijuana), annál is inkább, mert ezen drognak van, illetve esetleg lehet bizonyos, orvosilag is indokolható, terápiás alkalmazási területe is. Ez a tény, már amennyiben helytálló, szinte egyedülálló, mert míg a marihuána az illegalitás területéről próbál átcsúszni az orvostudományba, addig az összes többi drog fordított irányú utat járt be, vagy pedig szóba sem jött, mint a terápiában is alkalmazható szer.

Indokoltnak látszik tehát, hogy röviden áttekintsük a marihuána jelenlegi helyzetét az orvostudományon és a társadalmon belül.

Farmakológia

A cannabis, vagy marihuána, igen régóta ismert drog (10). A vadkender felső levelei és virágai tartalmazzák a legnagyobb mértékben.

A növény maga egynyári és egyetlen fajtája a Cannabis sativa, melynek indiai (var. indica) és amerikai (var. americana) változata ismert.

A hím és a nőnemű növény minden része tartalmaz pszichoaktív anyagokat, de a legnagyobb mennyiség a növény csúcsában található.

A csúcslevelek gyantaszerű exsudatumát a Közép-Keleten és Észak-Afrikában hasis néven ismerik, míg ugyanezt az anyagot a Távol-Keleten charasnak nevezik.

Egyéb nevei is ismertek, így például: bhang, ganja, dagga, grass, pot és nem utolsósorban a már említett marihuána. Magyarul általában: fű.

A legújabb vizsgálatok szerint a növény mintegy 60 különböző, cannabinoidnak nevezett anyagot szintetizál, így például a cannabidiolt, a cannabiolsavat, a cannabigerolt, a cannabiciklolt és a tetrahidrocannabinol számos, különböző izomerét. Ezen utóbbiak közül a legfontosabb az 1-delta-9-tetrahidrocannabinol (THC), amely a legnagyobb mértékben felelős a növény jellegzetes pszichológiai hatásaiért (3), szerkezetét az 1. ábra mutatja.

1. ábra: Az 1-delta- 9-tetrahidrocannabinol (THC) szerkezeti képlete
 [ THC ]
Egyébként a növényben összesen mintegy 400 különböző vegyület található. A pszichoaktív hatás erősségéért a szer THC-tartalma a felelős.

A közönséges marihuána (szárított növény) mintegy 3% THC-t tartalmaz.

A sinsemilla-nak nevezett készítmény (a nőnemű növény csúcslevelei és virága) átlagosan 7,5% THC-tartalmú, de ez egyes esetekben 24% is lehet.

A hasis, a már említett gyantaszerű exsudatum 28% (maximum 20%) THC-t tartalmaz.

A legkevésbé ismert, kátrányszerű desztillátum a hash-oil (hasis-olaj) átlagos THC-tartalma 1550% ám ez egyes esetekben elérheti a 70%-ot is (11).

A legtöbb drogfogyasztó cigaretta (füst) formában használja a marihuánát, melynek során az égés (oxidáció stb.) miatt további, esetleg több száz, új vegyület képződhet. Ezen utóbbi anyagok egy része fellelhető a közönséges dohányfüstben is, és a késői marihuána-toxicitás fontos szereplőivé válhatnak (3).

A THC hatásai, hatásmechanizmusa

A THC állatokon észlelt hatásai közül elsőként kell megemlítenünk annak nyugtató (szedatív) hatását. A szer legalábbis állatokon csökkenti az agresszív magatartást és a komplex feladatok megoldására való törekvést. Mindezen effektusai hallucinációkkal is együtt járhatnak.

Krónikus, nagy dózisban alkalmazott THC dózisfüggő módon elnyomja az ovariumok fiziológiás működését, valamint az LH és az FSH termelését. Hím állatokban megfigyelték a spermatogenesis csökkenését.

Érdekes módon a THC néhány szintetikus származéka a barbiturátokhoz hasonló hatást is mutathat, például növelik a hexobarbitural által kiváltott alvási időt, antikonvulzív (görcsoldó) hatásúak és csökkentik az amfetamin jól ismert központi idegrendszeri effektusait is.

Emberen a THC legjellemzőbb és legfontosabb hatásait a központi idegrendszer és a keringési rendszer területén észlelhetjük. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a szer emberen is dózisfüggő effektust mutat.

Egy marihuánás cigaretta elszívása vagy 20 mg THC orális bevitele, már jól kimutatható hatással bír a memóriára, a hangulatra, a motoros koordinációra, a szenzóriumra, az idő érzékelésére és a kognitív képességre.

A legközönségesebb tünet azonban egy fokozott jóérzés, eufória, amely relaxációval és álmossággal járhat együtt, különösen akkor, ha valaki magányosan nyúl a marihuánához. Társaságban az álmosság nem, inkább a felfokozott vidámság a jellemző.

Úgynevezett időszakos dezintegráció is felléphet deperszonalizációval és az idő (múlt, jelen, jövő) összezavarásával. Az idő általában lassabban múlik, azaz a percek óráknak tűnhetnek. Olyan vizuális vagy auditív ingerek, melyeknek megelőzően nem volt jelentőségük, új tartalmat nyerhetnek, esetleg kifejezett víziók vagy hallucinációk formájában.

A rövid távú memória zavart szenved(het), hasonlóan a finom, gondolkodást igénylő feladatok megoldásához. Csökkenhet az izomerő és kézremegés léphet fel.

Marihuána-tartalmú cigaretta elszívása után gyakori a fokozott éhségérzet, amely kiszáradt szájjal és torokkal jár együtt.

A fenti eltérések mintegy 48 óra hosszat tartanak, azzal a megjegyzéssel, hogy egyidejű alkoholfogyasztás additív tényezőként lép fel (gépkocsivezetés!).

Nagyobb dózisú THC, nemcsak víziót és hallucinációt válthat ki, hanem kifejezett paranoid-reakciókat is. A feszültségérzet pánikká fokozódhat, igen gyakran azzal az érzettel társulva, hogy a gyógyszerhatás soha nem fog véget érni.

Nagyon magas adagok használata esetén a tünetek nemcsak akutan, hanem hónapokkal a használat után is felléphetnek, hasonlóan az LSD-hez (késői hatás).

A használók többsége azonban képes arra, hogy megfelelő, azaz kellően alacsony szinten tartsa fogyasztását a kellemetlen tünetek elkerülése végett.

A THC hatásmechanizmusa tulajdonképp mindmáig ismeretlen, annyi azonban bizonyos, hogy együtt jár a központi idegrendszeri kolinerg neuronok aktivitásának csökkenésével.

A THC pszichológiai hatásait a-methiltirozin-előkezelés (amely a központi idegrendszeri dopamin- és noradrenalinszintet csökkenti) nem befolyásolja, annak ellenére, hogy ez a terápia az amfetamin-eufóriát megszünteti és részben gátló hatású az etanol (alkohol) okozta eufóriára is.

Lítium- vagy metadon-kezelésben részesülő betegeken sincs változás a marihuána hatásaiban.

A keringési rendszerben a THC hatására jelentős változások léphetnek fel. Ezek közül kiemelendő a pulzusszám-gyarapodás (tachycardia), mely dózisfüggő és nem ritkán a 140/min értéket is elérheti. A vérnyomás emelkedése, valamint a conjunctívák igen erős belövelltsége szintén jellemző tünet. Propranolol gátolja a THC hatására létrejövő tachycardiát, de nincs hatása a pszichés és magatartásbeli változásokra.

Cannabinoidok hatása alatt az izzadás gátolt, mely a test hőmérséklet-emelkedéséhez vezethet, különösen akkor, ha a drogfogyasztó meleg környezetben (disco?) tartózkodik.

A keringési és pupillareflexek változásai nem jelentősek és nem egyértelműek hasonlóan a szexuális funkciók változásaihoz.

Krónikus marihuánafogyasztás együtt járhat bronchitisszel és asztmával, a marihuánás cigaretta kátránytartalma egyes vizsgálatok szerint (7, 12) erősebben karcinogén, mint a közönséges dohányé.

A krónikus fogyasztás a fentieken túl együtt járhat még apátiával, az ítélőképesség romlásával, valamint a koncentráció és a memória zavarával is. Ennek ellenére, mind ez ideig nem rendelkezünk olyan cáfolhatatlan adattal, mely azt bizonyítaná, minden kétséget kizáróan, hogy a fenti változások együtt járnának irreverzíbilis agykárosodással (3).

A marihuána használatának abbahagyása több hét alatt kifejlődő javulást hoz létre.

Felszívódás, metabolizmus, kiválasztás, tolerancia és elvonási tünetek

A számítások szerint egy marihuánás cigaretta THC-tartalmának mintegy 60%-a szívódik fel. Ez átlagos drogmennyiséget feltételezve, mintegy 10 mg hatóanyagnak felel(het) meg.

A szer felszívódása gyors, a csúcs-plazmakoncentráció (peak concentration) 710 perc alatt kifejlődik, jóllehet a jellemző pszichés hatásokat csak mintegy félóra múlva láthatjuk.

Orális alkalmazás esetén a THC felszívódása gyakorlatilag komplettnek tekinthető. Biológiai hozzáférhetősége (bioavailability) mintegy 620%.

A THC metabolizációja a májban történik és a metabolitok (melyek egy része, mint például a 11-hidroxi-delta-9-THC, maga is pszichoaktív) a széklettel és vizelettel távoznak a szervezetből.

A THC kettős féléletidővel (t 1/2) rendelkezik. Az első (mely megfelel a lipofil vegyületek redisztribúciójának a zsírszövet felé) néhány percre tehető, míg a második (valós) t 1/2 értéke, mely a tulajdonképpeni elimináció indikátora, mintegy 30 óra.

A THC iránt állatokban igen nagyfokú tolerancia alakulhat ki. Emberben ennek foka kisebb, de jelentős.

A cardiovascularis hatásokkal szembeni tolerancia néhány nap alatt kialakul és a szer hatásának megszűnése után gyorsan (48 óra) eltűnik.

A tolerancia leginkább a központi idegrendszer funkcionális és farmakológiai adaptációjának talaján jön létre, semmint egy gyorsabb vagy felgyorsult metabolizmusén.

Bizonyos fokú kereszttolerancia figyelhető meg a THC és az alkohol között, ugyanakkor ilyen jelenség nincs a különböző, más hallucinogén anyagok esetében.

A marihuána-élvezet gyors és azonnali feladása (különösen krónikus és/vagy nagyobb adagok használata után) nyugtalansággal, ingerlékenységgel, idegességgel és étvágytalansággal jár együtt (megvonási tünetek). Mindezen túl még tremor, emelkedett vagy éppen alacsonyabb testhőmérséklet is előfordulhat.

Marihuána és az orvostudomány

Manapság egyre több szó esik a marihuána, a THC és néhány szintetikus cannabinoid-típusú vegyület (Nabilon, Levonantradol, Marinol stb.) esetleges orvosi terápiás használatáról (3, 5, 9).

Elsősorban antiemetikumként (hányinger és hányás elleni szerként) jöhetne (esetleg) szóba elvileg az alkalmazásuk, különösen és talán kizárólag a rosszindulatú daganatos megbetegedések kemoterápiás kezelése során.

Néhány olyan szintetikus származék is ismert, mely antikonvulzív és fájdalomcsillapító hatással is rendelkezik.

Ismertek olyan származékok is, melyek csökkentik a szem belnyomását, de ezen szereknek (még?) nincs jelentősége a glaucoma terápiájában.

Vizeletvizsgálattal a marihuána-élvezet könnyűszerrel kimutatható. Ugyanis a vizeletben lévő karboxilsav-metabolitok hetekig, sőt egyes esetekben hónapokig detektálhatók. Meg kell azonban jegyezni, hogy a teszt csak kvalitatív jellegű, azaz, csak a marihuána fogyasztását bizonyítja, kvantitatív mérésre alkalmatlan.

Marihuána és a társadalom

Annak ellenére, hogy a kérdésnek nagyon sok, az orvostudománytól független és irreleváns vetülete is van és lehet, mégsem nélkülözhetjük itt sem ezen összefüggés rövid áttekintését.

Elsősorban, azt kell megjegyeznünk, hogy hazánkban még nincs jelentős társadalmi mozgalom annak elérésére, hogy a marihuána fogyasztását az állam, hasonlóan az alkohol és a dohány élvezetéhez, legalizálja. Az orvostársadalom sem törekszik arra, hogy a marihuána vagy annak hatásos alkotórésze a THC, bevezetést nyerjen a terápiába, hiszen azokon a területeken, ahol egyáltalán szóba jöhetne a marihuána alkalmazása, jól bevált készítményekkel rendelkezünk, azzal a különös előnnyel, hogy ezen készítményeknek a marihuánával szemben nincs kábítószer hatása.

Ám a fentiek ellenére, e sorok írója úgy véli, hogy a kérdés legalábbis említést érdemel és bizonyos fokig a probléma elébe kell mennünk, mert az szinte biztos, hogy előbb-utóbb hazánkban is fel fog merülni.

A cannabis illegális használata igen elterjedt. Jelenleg kb. 500 millióra tehető azok száma a világon, akik több-kevesebb rendszerességgel élvezik a marihuána által kiváltott sajátos hatásokat. Az Egyesült Államokban a legszélesebb körben használt illegális drog (1, 3, 11), melynek élvezete egyre jobban terjed, különösen a fiatal korosztály (egyetemisták, főiskolások) körében. Egyes népcsoportok, mint például a karibi rasztafariánusok pedig, éppen vallásuk gyakorlásának szerves részeként élvezik a szert (The Ethiopian Zion Coptic Church, Jamaica, West Indies, [2]).

Az elmúlt években a marihuána pártolóinak és élvezőinek tábora növekedett és növekszik manapság is. Küzdenek a szer legálissá tétele érdekében és érveikhez igyekeznek egyre több tudományos, vagy annak látszó érvet is felhasználni (4, 6).

Legfőbb érvük az, hogy a marihuána csak akkor ártalmas, ha kóros szenvedéllyé válik, legyengülést, elmekárosodást okozva. Mindezen túl, a pártolók szerint mind ez- ideig hiányoznak olyan, egyértelmű tudományos eredmények, melyek kétséget kizáró módon bizonyítanák a szer biológiai károsító hatását.

Az Egyesült Államokban a nagy társadalmi és bizonyos fokig szakmai nyomásra, a Nemzeti Gyógyszerellenőrzés-politikai Hivatal (Office of National Drug Control Policy, Washington, D. C.) kezdeményezésére az országos Belgyógyászati Intézet (Institute of Medicine) széles körű vizsgálatot folytatott a marihuána esetleges terápiás hasznáról, illetve annak veszélyeiről, szigorúan tudományos alapon keresve a megfelelő választ a kérdésre. A nagyon alapos és minden szempontra kiterjedő vizsgálat, mely nemcsak belgyógyászati, hanem más, például pszichiátriai szempontokat is igyekezett figyelembe venni, megállapította, hogy a szokásos cigaretta(füst) formájában alkalmazott marihuána biztosan alkalmatlan orvosi alkalmazásra, míg annak eldöntésére további, széles körű elemzőmunkát lát kívánatosnak, hogy a tiszta, tehát jól adagolható, szennyeződésmentes THC esetleges gyógyászati szerepéről végleges véleményt lehessen mondani (13). A kérdés tehát az Egyesült Államokban sincs lezárva, de az eddigi eredmények igen erősen azt látszanak bizonyítani, hogy a marihuána belátható időn belül biztosan nem kerül be a terápiás fegyvertárunkba.

Fentieken túl még további, valóban komoly orvosi ellenérvek is vannak, melyeknek alapján a marihuána teljes körű legálissá tételét egyértelműen el kell utasítanunk. A teljesség igénye nélkül a következőket kell és lehet megemlíteni:

a) A THC átmegy a placenta-barrieren, ezért fennáll a magzat károsodásának veszélye. (Az Egyesült Államokban például a terhes nőknek mintegy 15%-a használ kisebb-nagyobb mértékben marihuánát!)

b) Nem ismert, hogy vajon a krónikus cannabisabúzus az agyfunkciókban tartós defektust okoz-e, mindenesetre a szer krónikus adagolása állatokban a hippocampus tartós károsodását váltotta ki.

c) Ismeretes, hogy fiatalok (serdülők) rendszeres marihuána-fogyasztása igen gyakran prediszpozíciót teremt más, keményebb szerek abúzusára (8).

d) A legújabb, jelenleg is folyó vizsgálatok szerint nem zárható ki teljes bizonyossággal a szer genetikai károsító hatása sem, különösen krónikus, hosszan tartó élvezet során.

Irodalom:

1. Devane, W. A.: New dawn of cannabinoid pharmacology. Trends Pharmacol. Sci. (TiPS), 1994, 15, 4041.

2. The Ethiopian Zion Coptic Church: Marijuana and the Bible. URL: http://www.ulc.net/potbible.html

3. Goodman & Gilmans: The Pharmacological Basis of Therapeutics. 9th Edition, McGraw Hill, New York, 1996.

4. Grinspoon, L., Bakalar, J. B.: Marihuana as medicine. A plea for reconsideration. J. Am. Med. Soc., 1995, 273, 18751876.

5. Hall, W., Solowij, N.: Adverse effects of cannabis. Lancet, 1998, 352, 16111616.

6. Hampson, A. J., Grimaldi, M., Lolic, M. és mtsai: Neuroprotective antioxidants from marihuana. Ann. N. Y. Acad. Sci., 2000, 899, 274282.

7. Institute of Medicine: National Academy of Sciences: Marijuana and Health: Report of Study. National Academy Press, Washington, D. C., 1982.

8. Leonard, B. E.: Fundamentals of Psychopharmacology. John Wiley & Sons, Baffins Lane, Chichester, U. K. 1992.

9. Marmor, J. B.: Medical marijuana. West J. Med., 1998, 168, 540543.

10. Mechoulam, R., Breuer, A., Werker, E. és mtsai: Early medical use of cannabis. Nature, 1993, 363, 171.

11. National Institute on Drug Abuse: Facts about marijuana and marijuana abuse. NIDA Notes, 1996, 11

12. Petersen, R. C. (szerk.): Marijuana Research Findings: 1980. NIDA Research Monograph Series (ADM-80-1001), U. S. Government Printing Office, Washington, D. C. 1980.

13. Watson, S. J., Benson, J. A., Joy, J. E.: Marihuana and Medicine: Assessing the Science Base. Arch. Gen. Psychiatry, 2000, 57, 547552.

© Orvosi Hetilap, 2001

Az eredeti cikk az Orvosi Hetilap archívumában